A 80-as évek vége úgy él az emlékeimben, mintha tegnap lett volna, bár a képek mintha kicsit fakók lennének, minden egy picivel szürkébb mint most. Boldog gyerekkor, amikor még mindenre fogékony voltam és minden érdekelt. A nagypapák pedig akarva vagy akaratlanul megmutatták a világukat, benne a piros Zsigulival és a 120-as barna Skodával. (Utóbbival sikerült is egyszer kiállnom a garázsból 3 évesen, de ez egy másik történet.) A kisgyerek persze a nagyokat utánozza, így nekem is kellett valami, aminek lehetett tekerni a kormányát és haladni vele, lehetőleg szélsebesen.

Az egyik nagyapám egy lábbal hajtós versenyautót szerzett nekem, ami még kicsit nagy volt, és nem értem el a pedálokat, ezért nagymamám tologatott körbe-körbe a kertben, de hogy ne kelljen nagyon lehajolnia, leginkább a seprűt támasztotta be hátra és a nyelénél fogva tolt előre. Kb olyan volt mint egy mai gokart váz, csak éppen az első pedálok helyén bicikli pedálok voltak, ami egy lánccal a hátsó tengelyt hajtotta meg. Kemény egy sebesség és vagy 10 km/h száguldás, ha rendesen meghajtottam, éles kanyarban pedig simán megelőzte a hátulja az elejét.

A másik nagyapám egy Moszkvicsot szerzett, ami már karosszériás kiskocsi volt, ugyanúgy lábbal hajtós, hátsókerék hajtású, mint a versenyautó. De tudott még egy dolgot pluszban! Volt lámpája, amit kapcsolgatni is lehetett és egy 12 voltos elem táplálta meg.

Manapság már nem menő lábbal hajtani a kisautót, nem a kőkorszakban, Fred Flintstone idejében vagyunk. A 21. század csöppségeinek már elektromos kocsi dukál. Hogy ez hogyan segíti a fejlődést arról halvány lila fogalmam sincs, de átkozottul cuki, ahogy a mini manók egy elektromos kocsi volánja mögött ugyanúgy viselkednek mint a nagyok.

Sajnos az ilyen szórakozás nem igazán olcsó dolog. Összehasonlítva pár játékbolt kínálatát azt találtam, hogy az árak nyilván kidolgozottságtól, hatótávtól és olyan extráktól függően mint például a távirányíthatóság 40 ezer forinttól indulnak és a határ a csillagos ég. Sok modell van bőven 100 ezer forint felett is. Hogy ez megéri vagy sem, arról lehet vitatkozni, de ha tartósan leköti a lurkót, akkor lehet meggyőznék minden nagyszülőt és keresztszülőt, hogy támogassanak meg egy ilyen beruházást anyagilag is és dobjuk össze a mini Ferrari-ra valót. Meg lehet venni persze használtan is, de mint az igazi kocsiknál, ezeknél sem szabad szalonállapotot várni. Legalább nem kell lekérdezni az előéletet a CarVertical-ról, és szervizbe sem kell vinni vásárlás előtt.

Technikailag messze nem űrtudományról van szó. A hátsó gumikerekeket egy elektromos motor hajtja, ami le van korlátozva és egy váltókapcsolóval szabályozható a menetirány. Vannak kis fogyasztású ledes lámpák, biztonsági öv, hogy ne essen ki senki a kocsiból és persze a lényeg, a duda is széria. Több modellben szabályozható a sebesség a gyerkőc képességeihez igazodva és akár egy távirányítóval is beavatkozhatunk a féktelen száguldásba, ha akarunk.

Mivel a működés semmilyen kosszal nem jár, végszükség esetén egy lakásban is használható, de inkább azoknak ajánlom, akiknek kertjük is van. A gyerekkel együtt 20-30 kilos szerkezet azért kárt tud tenni a szoba berendezésében, ami csak tovább növeli a kisautó közvetett költségeit. A kertben vagy egy csendes utcában viszont nagy élmény fel-alá hajtani vele, még a kutya is futhat mellette, ha nem elég kicsi, hogy ő is behuppanjon az anyósülésre.

Ha igazán egyedivé akarjuk varázsolni a járgányt, akkor még egyedi matrica rendszámot is lehet hozzá rendelni, így külsőre is meglesz a gyereknek az az élménye, hogy igazi autója van. Csak aztán meg ne szokja, hogy apa veszi a Range Rover-t, mert nagyban sokkal drágább! :)

Kövess minket a Facebook-on és a Youtube-on is.