Megtettem az első lépéseket a Citroen C3 felújításában és egyre-másra vásároltam az újabb alkatrészeket. Itt egy lengéscsillapító, ott egy első fék és a dobozok csak gyűltek a csomagtartóban. Be is kell építeni őket, de idő az kevés van. Több lett a munka az irodában, közben itt volt a húsvét és bizony a család is szeretett volna látni minket, nem volt hát idő az autóval foglalkozni. Azért egy pár apróbb javítást sikerült mégis megcsinálni.

Első a biztonság!

Ami talán a legjobban zavar azóta, hogy megvettem az autót, az az első fékek állapota. Egy nagyobb fékezésnél folyamatosan pulzált a pedál és olyan érzés volt, mintha hullámokban akarna megállni az autó. Nem volt egyenletes a lassítás és ez így elég veszélyesnek is tűnt. Ki kell cserélni a féket. Tudtam ezt komolyabb szemrevételezés nélkül is, így már a polcon várta az új tárcsa és betét, hogy végre beszereljem. Mivel nem volt olyan jelenség, hogy nem oldana a fék, ezért nem a teljes felújítás mellett döntöttem, hanem csak az első tárcsák és betétek cseréjét terveztem. A hátsó fékek állapota még elfogadható volt, de hamarosan azokra is rá fog férni egy fékpofa csere.

Fontos! Ennek a munkának neki se állj úgy, hogy nincsen egy 55-ös torx fejed. Ez nincsen minden készletben, sőt a legtöbb szerszámkészletben nincsen, így ezt külön kell megvenni, de nem egy nagy összeg. Viszont enélkül esélytelen levenni a tárcsát. (Tudom, mert elsőre nekem sem ment.) Ha még nem csináltál ilyet ahogy én sem, akkor előtte konzultálj egy szerelővel és van nagyon sok YouTube videó is, ahol bemutatják a teljes folyamatot.

A folyamat nem is bonyolult, nekiállnék bármikor újra. Elsőként le kell venni a kereket, hogy hozzáférjünk a fékhez. Ha ez megvan, akkor látszik, hogy a tárcsát 2db csavar tartja a kerékagyon. Nem ezek viselik a terhelést, csak a helyén tartják a tárcsát akkor amikor nincsen fent a kerék. Egyébként a 4 kerékcsavar átmegy a féktárcsán és igazából ezek biztosítják, hogy a tárcsa fixen a helyén maradjon akkor is ha fékezünk.

A 2 kis csavart meg kell lazítani, de még nem kell kivenni. Nekem az egyiknek a feje már le volt törve, a másiknak pedig a torx feje el volt nyíródva. Már éppen azon gondolkoztam, hogy milyen csavarkiszedővel kellene próbálkozni, amikor eszembe jutott egy másik lehetőség. Vettem a megfelelő torx bitet és egy kalapáccsal beütöttem a csavar fejébe olyan mélyen és pontosan, ahogy csak tudtam. Utána rátámasztottam, hogy ne jöjjön ki a fej és elkezdtem kicsavarni. Szerencsére nem nyírtam tovább a fejet és simán ki is jött a csavar.

Hogy hozzáférjünk majd a tárcsához, le kell szedni a féknyerget. Ki kell tekerni a kormányt, hogy hozzá lehessen férni a fék első belső feléhez. Itt két csavar rögzít az úszónyerget. Ezeket ki kell csavarni és fel kell akasztani a rugós tagra egy dróttal, hogy ne a fékcsövön lógjon. Ezzel szabaddá is vált az út a fékbetétekhez, amit így csak ki kell emelni a helyéről. Fontos, hogy még a betétek kiszedése előtt egy csavarhúzót vagy erős lapos fém darabot feszítsünk be a tárcsa és a betét közé és óvatosan nyomjuk vissza a helyére a betéttel a fékdugattyút. Erre azért van szükség, mert így könnyebb kivenni a betéteket, valamint az új, vastagabb fékbetét is könnyen be fog menni a helyére. A tárcsa még ekkor sem fog lejönni, mert a helyén tartja a féknyereg fixen álló kerete. Ezt tartja a már említett 55-ös torx csavar. 2 rögzítési pontja van, mindkettő a fék első belő felén a keret tetejénél és aljánál. Ezeket viszonylag nehezebb kihajtani, de nem meglepő, hiszen ezeken múlik, hogy meg fogunk állni vagy sem, muszáj jól rögzíteniük az alkatrészeket egymáshoz.

Ha kijött a két csavar, akkor le lehet emelni a keretet és utána már le is vehetjük a tárcsát. Visszaszerelni pontosan ellenkező sorrendben kell mindent. A kerékagyat féktisztítóval meg kell pucolni, majd egy kevés réz sprayt kell alá fújni, hogy a tárcsa a következő években ne rohadjon rá. Fontos, hogy magára a tárcsára ne kerüljön réz. Ha feltettük a tárcsát, akkor a középrészt szintén be lehet fújni egy kevés réz spray-vel, ahol felfekszik a kerék, hogy ezek a felületek se álljanak össze.

Az összeszerelés végeztével a fékpedált kicsit könnyebb lesz benyomni, mert a dugattyú ekkor fogja először nekinyomni a betétet a tárcsának, de felkeményedik gyorsan. Az első pár tíz vagy pár száz kilométeren kerülni kell az erős, intenzív fékezéseket, mert a fék alkatrészek még nincsenek összekopva és gyengébb lehet a fékhatás.

Kell az olaj, de csak a motoron belül!

Benézve a motortérbe egyből szembetűnő volt egy hiba. Folyik valahol az olaj! A blokk oldala vastagon olajos volt, ebből is lehetett következtetni, hogy nem egy friss problémával néztem szembe. Kicserélni ezt sem egy nagy művészet. A kartergáz visszavezető csövet kell leszedni, majd egy pár csavar kihajtása után leemelhető a szelepfedél. Alatta van egy fém lemez, amit a szelepfedéltől fém gyűrűs távtartók választanak el. mind a fém lemezt, mind pedig a lemezt elmostuk egy kis benzinben egy ecsettel, hogy minden lerakódástól megszabaduljunk és így került vissza a helyére.

A szelepfedélről le kell hámozni a régi tömítést és rá kell tenni az újat. Ehhez kicsit nyomkodni kell a gumi tömítést, hogy minden ponton rendesen felfeküdjön a fém felületre. A hengerfejet is meg kell tisztítani, hogy a rajta lévő szennyeződés ne kerüljön be a szigetelés alá, illetve az sem tesz jót a motornak, ha ezek kis olaj és kosz darabok bele kerülnek. Egy száraz és tiszta ronggyal töröltük körbe, mindig belülről kifelé takarítva a fém felületet. A komolyabb lerakódást egy pengével is leszedhetjük, de nagyon kell figyelni, hogy ne karcolódjon meg semmi és a motorba se jusson szennyeződés. Nekem erre nem volt szerencsére szükségem. Visszaszerelni nem bonyolult az egyes alkatrészeket, de a fém gyűrűs távtartónak pontosan a helyére kell kerülnie, és a csavarnak át kell mennie rajta.

A javítás sikeres volt, és már nem folyik sehol az olaj. Gondoltam ekkor naivan, de ez majd egy következő bejegyzés témája lesz!

Kövess a Facebook-on és a Youtube-on is.