Az előző bejegyzésben írtam meg, hogy mit kell tennünk, hogy megtaláljanak a potenciális használt autó vásárlók. Ezt követően jön szeretett autónk bemutatása az érdeklődőknek és előbb vagy utóbb a kritikus lépés, a szerződés megkötése.

Az érdeklődők

Ha megadtuk a telefonszámunkat és nem a reális ár duplájáért hirdetjük az autónkat, akkor hamarosan számíthatunk néhány telefonhívásra és SMS üzenetre. Ezeket legelőször kereskedésektől fogjuk kapni, akik felajánlják, hogy megveszik az autónkat reális piaci áron. Hogy kinek mi a reális és mit tekint piaci árnak, az sokkal szubjektívebb, mint azt elsőre gondolnánk. A kereskedők az autók vásárlásából és eladásából élnek, tehát hasznot kell realizálniuk 1-1 példányon. Ezt csak úgy tudják megtenni, ha olcsóbban vesznek, mint amennyiért eladnak. Ne lepődjünk meg tehát, ha egy az általunk elképzelt árnál alacsonyabb ajánlatot adnak. Ha cél a gyors eladás, akkor lehet, hogy ez a megfelelő megoldás. Viszont a kereskedők is szeretnék megnézni, hogy mit vesznek, viszont nyilvánvalóan nem tudják egyszerre mutogatni is a meglévő autóikat is és újabbakat is venni, így nekünk kell majd elvinni hozzájuk a kocsit, hogy átnézzék és ajánlatot tegyenek.

Ha már van autónk, akkor előbb vagy utóbb belénk bújik a kisördög, hogy vegyünk egy szebbet, jobbat, újabbat, kevesebbet futottabbat, kinek mi a fontos. Legtöbbünknek ez csak úgy kivitelezhető anyagilag, ha előtte eladjuk az addig dédelgetett autónkat. Mit kell ilyenkor tennünk?

Legyünk tisztában vele, hogy mit adunk el

Nagyon kellemetlen, ha egy vevő szembesít minket az autónkkal, ezért inkább jó előre nézzük át kívülről és belülről. Először is mossuk le a kocsit kívülről, majd takarítsuk ki belülről is. A koszos felületeken ugyanis rejtve maradhatnak bizonyos dolgok. Egy normál hétköznap nem nézzük át tüzetesen az autónkat, csak beülünk és megyünk. Eladás előtt viszont nézzük át olyan alapossággal, mintha mi akarnánk megvenni.

A hétvégén a 2018-as Budapest Auto Show-n jártam. Bár a kiállítás méreteiben és a kiállítók számában nem összemérhető a nagyobb autókiállításokkal, de így is láthattunk néhány izgalmas modellt, mint az Audi Q8, a Peugeot 508 vagy a Cupra Ateca.

Nézd meg a fényképeket a Facebook oldalamon.

Kövess minket a YouTube-on és a Facebookon is.

Ha elkezdtél autót keresni, akkor már biztosan felmerültek a következő kérdések:

• Melyik motorral érdemes megvenni?
• Mik a típushibák?
• Mennyit fogyaszt?
• Hol érdemes szervizeltetni?
• stb.

Mindezen kérdésekre választ kaphatunk az adott típus facebook csoportjában. Összegyűjtöttem a legnépszerűbb típusokhoz tartozó csoportokat. Jó ha tudod, hogy a belépéskor sokszor meg kell adni miért akarsz csatlakozni. Érdemes pár mondatban összefoglalni, hogy mi érdekel, miért szeretnél tag lenni. Az indoklás nélküli csatlakozási kéréseket sokszor elutasítják. A csoportba történő felvétel követően érdemes megköszönni a felvételt és bemutatkozni pár mondatban, illetve ha van már ilyen autónk, akkor megosztani róla egy képet.

Az előző posztban összegyűjtöttem, hogy melyik autókból a legnagyobb a merítés, ha fél millió alatt akarunk egy használt autóhoz hozzájutni. Ennyi pénzért egy 18-20 éves kocsit kapunk, amiben egészen biztos, hogy előbb vagy utóbb valami el fog romlani. (Azzal most nem számolok, hogy rozsdásodni is fog a küszöbnél, a sárvédőnél a padlólemezen és szinte biztos, hogy valamelyik ajtónál is.) Nézzük, hogy mennyi pénzt fogunk a szerelőnél hagyni, ha valamit cserélni kell. (A munkadíj szintén tág határok között tud mozogni, így azzal most szintén nem számolok.)

Az autózásban a legfontosabb a biztonság. Nagyapám aki mozdonyokat javított - és persze otthon fusiban autókat is - mindig azt mondta, hogy az nem olyan nagy baj, ha nem tudsz elindulni, mintha nem tudsz megállni. 

Sokáig az autózást egy úri dolognak tartottam, mivel a belvárosban a Nyugati pályaudvartól 10 percre lakva az volt a véleményem, hogy tömegközlekedéssel bárhova olcsón el lehet jutni. Aztán úgy 20 éves korom körül sokat jártam vidékre. Itt értettem meg, hogy ha a busz csak egy nap 4-szer jár és nincsen vonat sem, akkor nagyon nehéz mindent csak buszozással megoldani.

Kell hát egy olcsón fenntartható autó! Na de milyen? A családban először a húgomnál merült fel ez a téma. Nem volt sok szempont. Legyen lehetőleg kicsi, ne fogyasszon sokat, ne legyen drága hozzá az alkatrész és ne rohadjon mindenhol. Ugyanezeket a szempontokat figyelembe véve kezdtem keresésbe az ország legnagyobb használt autós portálján, a Használtautó.hu oldalon. Az alábbi keresési feltételek mellett 5226!!! találatot kaptam.

Aki már vett autót vagy egyáltalán nézett autót valószínűleg a következő szempontok szerint tette:

1. Mennyi pénzem van?
2. Mi tetszik?
3. Milyen felszereltsége legyen?
4. Milyen évjárat
5. Mennyi kilométer van benne?

A sorrend nem biztos, hogy mindenkinél ez, de a pénz biztosan egy meghatározó tényező annál aki használt autóban gondolkozik. (az utolsó 3 pontot meg ne firtassuk)

Most kifejezetten a második pontra szeretnék koncentrálni. Mert megvehetjük a legjobb műszaki állapotú autót a piacon, de ha nem tetszik amikor beleülünk, akkor nem fogjuk olyan szeretettel használni. Ez nem csak autóra igaz, hanem nagyjából mindenre. Meg kell nézni, hogy mi tetszik, mi az amire szeretettel nézünk és azok közül kell a lehető legjobbat megvenni.

Tudom, hogy majd kapok egy halom kommentet, hogy ez egy f***ság és olyat kell venni ami hibátlan, mindegy milyen logo van a kormányon, de szerintem ez a megközelítés csak az emberek egy igen kis százalékánál működik. A többség beleszeret egy színbe vagy egy formába és abból szeretne minél jobbat. És ez így van jól.

Aztán van olyan is, hogy valakinek az első autója egy nagyon szerethető kocsi volt és onnantól kezdve csak abban a márkában gondolkozik. Ilyen volt Apukám is, akinek Skodán kívül nem volt másmilyen autója. Én is majdnem Citroent vettem második autónak is. Egészen egyszerűen azért, mert szerettem az elsőt, pedig ha elolvasod ezt a posztot, látod majd, hogy nem volt éppen problémamentes a kapcsolatunk.

Összefoglalva. Ha tetszik, elnézed majd neki, hogy nem tökéletes és megcsinálod hogy jó legyen és ha elég türelmes vagy és folyamatosan keresel, akkor fogsz találni olyat, ami műszakilag is megfelelő.

Kövess minket a YouTube-on és a Facebookon is.

Több autós facebook csoportnak is tagja vagyok. Eleinte azért léptem be, mert a saját autóimmal kapcsolatban akartam többet tudni, de aztán ahogy elkezdtem más kocsikat nézni, már inkább előzetes tájékozódás miatt csatlakoztam a többi tulajdonoshoz.

Nagyon tanulságos tagjának lenni ilyen csoportoknak. Először is, leírnak egy csomó típushibát, így amikor elmegyünk megnézni egy autót, akkor már kezdhetjük azzal, hogy ezeket megnézzük, hogy rendben vannak-e. Másrészt a tagok egymást is segítik (vagy hátráltatják) jó (vagy rossz) tanácsokkal. Vannak szerelők is, akik a típus igazi szakértőjeként általában megbízható iránymutatást adnak 1-1 problémával kapcsolatban.

Az elmúlt napokban ez egyik csoportban többen is belinkeltek hirdetéseket a hasznaltauto.hu-ról azzal a kérdéssel, hogy megéri-e megvenni az adott autót. Minden hirdetésre legalább 15-25 bejegyzés érkezett. Ahogy olvastam ezeket a hozzászólásokat, mindig ugyanaz a mintázat rajzolódott ki:

• Úgy mondtak ítéletet autókról, hogy azokat nem látták, csak a fényképekre és a leírásra támaszkodtak.
• A látottak fényében mindenki a hibát kereste, egy autó értékeit csak kevesen látták meg.
• Akár egy videóban hallható motorhangból mondtak ítéletet egy autóra.
• Ha törött volt az autó korábban de szépen megcsinálták, akkor is azonnal temették.
• Ha kereskedői autó volt, pláne ha külföldi, akkor eltanácsolták a kérdezőt a vásárlástól.

Valahogy nem tűnt szimpatikusnak ez a mintázat, sokat gondolkoztam rajta, hogy miért. Igazságtalannak éreztem az ennyire negatív bírálatot, még akkor is, ha amúgy tényleg volt 1-2 pont ami igaz volt. Szerintem nem volt elég információ ahhoz, hogy meg lehessen jól ítélni a kocsit, viszont az érdeklődőt eltántorították, pedig személyesen megnézve lehet, hogy egy jó vétel lett volna.

Tény, hogy az ilyen jellegű közösségi értékelés megmenthet egy lyukra futástól, de továbbra is azt gondolom, hogy ha valakit érdekel egy autó, akkor azt személyesen kell megnézni és úgy ítéletet mondani, lehetőség szerint hozzáértő szakembernek a megfelelő technikai és szakmai felkészültség mellett.

Kövess minket a YouTube-on és a Facebookon is.

Az előző posztban megírtam, hogy hogyan jutottam el az előző autó hirdetéséig és hogyan kerestem egyáltalán autót, mik voltak az első lépések.

Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalma sorok következnek! Csak erős idegzetűeknek!

Egy október reggel elindultam két barátommal, hogy megnézzünk egy Citroen Xsara II-t. 1.6-os 16 szelepes motorral, SX felszereltséggel, ami magában foglalta a tempomatot, a tolatóradart és az esőérzékelős ablaktörlőt is, mint extrákat. Enyingre tartottunk az M7-es autópályán és azon tanakodtunk, hogy miket kell majd megnézni az autón. Nem írok le most minden pontot egyesével, inkább majd néhány későbbi posztban kifejtem, hogy miket is érdemes átnézni egy autón kívül és belül is.

Amikor megérkeztünk a megadott címre, meg is láttuk a kertben a Xsara-t, ami külső ránézésre egészen meggyőzően feszített. Hangsúlyozom, ránézésre és csak elsőre. Kijött a tulaj odaadta a kulcsot, mi pedig bepattantunk és mindenféle koncepció nélkül elkezdtük átnézni az autót. Kivül-belül. Amit éppen gondoltunk.

2012 ben sok tekintetben megváltozott az életem. Januárban elköltöztem otthonról, már nem először, de most egyedül egy albérletbe. Lett jó munkám, jó fizetésem és azt éreztem, hogy már csak a függetlenség a szülőktől, a szabadság az ami hiányzik. Azért nagyon messze nem mentem, a belvárosból a Népstadionhoz költöztem. Jó, tudom, hogy Stadionoknak hívják, de nekem Népstadion marad. Így szoktam meg.

Már akkor is úgy kerestem lakást, hogy ne parkoló zónában legyen, vagy pedig tartozzon hozzá garázs. A kiválasztott albérlet minden tekintetben megfelelt, csak hát autóm nem volt még. Szeptember végére aztán meglett a pénz amiből már úgy éreztem, hogy lehet használható autót venni. Biztos ismeritek az érzést, amikor a pénz a borítékban a fiókban és azon kattogsz, hogy most már aztán kell egy autó. Mert mindig is kellett, csak most már lehet is!

Ez volt az első alkalom amikor elmerültem a magyar használtautó piac mocsarában és benne is ragadtam jó pár hétre. Nem lévén semmilyen ismeretem egyes típusokról, a legfontosabb szempont az volt, hogy legyen a kocsiban tempomat és ne kerüljön átírással és az első szervízzel együtt 1 millió Forintnál többe. Ez gyorsan le is szűkítette a lehetőségeket, maximum 700 ezret lehetett költeni a vásárlásra. A hasznaltauto.hu oldalon erre a feltételrendszerre fennmaradt még legalább 1000 autó. Ennyit átnézni lehetetlen, megnézni meg még annyira esélytelen.

Szűrni kell tovább. Az is biztos, hogy ne legyen gyenge 2-3 emberrel sem, többel meg nem igazán fog menni. Szóval legyen mondjuk minimum 1.6-os. És akkor már ne legyen 100 lónál kevesebb se. Még mindig van 300 találat. Kombi, coupe, cabrio? Jelen helyzetben egyik sem érdekel. Legyen inkább 4 vagy 5 ajtaja és lehessen vele könnyen parkolni. 3 ajtós? Nem-nem. Néha azért be kell ülnie valakinek hátra is, jó ha meg tudja tenni anélkül is, hogy elől ki kellene szállni. Még mindig van 200 találat. Ok, akkor ne legyen 10 évesnél öregebb és legyen érvényes magyar forgalmija is, még ha csak 2 hónap műszakival is. Eljutottam a mágikus 100 találat alá. Örültem, mert úgy éreztem, hogy ez már egy kezelhető mennyiség és a jó úton haladok. Nagyobbat nem is tévedhettem volna...

Elkezdtem nézegetni a hirdetéseket és gyorsan leesett, hogy ebbe a kategóriába főként francia autók férnek bele elsősorban a Peugeot 307 korai példányai valamint a Citroen Xsara II. Fülembe csengett egy barátom szerelőjének közismert mondása: "Fordot, Fiatot, Franciát meg azt a fos Opelt soha!". Amikor Anyukám nézett autót 1 évvel korábban, akkor is mondtam neki, hogy franciát talán inkább ne. Én meg éppen közel 100 francia autó hirdetésével szemezek. Nem vagyok normális, gondoltam.

De ha már bele akarok vágni a francia autózásba akkor kell valaki aki látott már olyat közelről, illetve egy jó szerelő. Vagy a legjobb a kettő együtt. Az egyik barátomnak volt egy 1998-as Xsara I-es, még az 1.6-os 8 szelepes motorral. Egészen vállalható formával, normális beltérrel és a bevallása szerint kevés problémával. Ebben még nem volt tempomat és nagy kijelző sem, ami a fogyasztási és egyéb adatokat mutatta volna. Sokszor ültem abban az autóban már addig és úgy voltam vele, hogy ebben el tudnám képzelni magam. Mivel a 307-es egyébként is drágább volt én meg nem akartam a vásárlással tovább várni, már célzottan néztem a Xsara-kat. Vártam a tuti vételt a számítógép mellett... Egyet sem néztem meg... Be volt állítva a hirdetés figyelés is, jöttek minden nap az újabb találatok, én meg mindegyikben találtam valami kivetni valót. Törött volt, túl sok a kilométer, nagyon le van harcolva belülről, nincsen benne tempomat, stb. Kimentem a Nagykörösi útra is, de csak hogy ülésmintát vegyek, nem konkrétan 1-1 autó miatt. Aztán jött két autó, aminek egész jó kiállása volt. Az egyik Enyingen, a másik Pápán. Az enyingit meg lehetett nézni akármikor, de a pápait csak másfél héttel később lehetett volna.

Innen jött a személyes megtekintés, amire egészen sok időt szántunk egészen figyelmetlenül, de ezt majd megírom máskor. Hogy mit lehet tanulni ebből a posztból?

1. Ne szűkítsük le nagyon a keresési feltételeket, lehet hogy kimarad egy tényleg jó vétel.
2. Interneten autót nézni pont olyan, mint a porno. Közelről sem azonos az élmény mint élőben. :)
3. Nem érdemes konkrétan egy adott márkát vagy típust nézni, kivétel ha kifejezetten egy autót keresünk, mondjuk MX-5-öst.
4. A híres mondás, miszerint "Fordot, Fiatot, Franciát meg azt a fos Opelt soha!", egy nagy hülyeség!

 Kövess minket a YouTube-on és a Facebookon is.